Hova megy a támogatás?

Miért nem kap támogatást a napenergia?

Fosszilis energia támogatásA válasz egyszerű: azért, mert elviszi a pénzt a fosszilis energia támogatása.

Egy új tanulmány szerint a világ összesített GDP-jének a 6,5%-a megy fosszilis energiaforrások támogatására. (2015-ös adat.) A támogatásuk a világban alkalmazott összes támogatásnak a fele.

A jelenlegi energiatermelésünket meghatározó erővel uraló fosszilis energiahordozókkal több probléma is van.

  • Az egyik, hogy szennyezik a környezetet és globális felmelegedést okoznak.
  • A másik, hogy drágák. Nem így gondolja, vagy drágábbnak érzi a megújulókat? Az ok: a fosszilis energiahordozók árát támogatják. Trükkösen és rejtetten, de ez attól még támogatás.

Egy, a World Development folyóiratban publikált tanulmány szerzői számszerűsítették a megdöbbentő támogatási összegeket. A szerzők az IMF-nél dolgoznak és szakértői a tanulmány témájának.

Nézzük először a végeredményt, majd utána menjünk bele a részletekbe. 2013-ban még csak 4,9 dollár volt a szén tonnánkénti támogatása, ami két év alatt 5,3 dollárra emelkedett. A támogatás sok hátránya mellett az egyik legrosszabb, hogy visszatartják az energiahatékonyságra és a megújuló energiára irányuló beruházásokat, amelyek a támogatott fosszilis energiaforrásokkal versenyeznek. Ráadásul ezek a támogatások nem a legszegényebb emberekhez jutnak el, ahova pedig eredetileg szánnák őket.

Ha ezt lehet tudni, akkor miért nem szüntették meg még a támogatásokat? A válasz erre egy kicsit bonyolult. A kérdésre adott válasz egy része az, hogy az emberek nem fogadják el teljes mértékben a fosszilis tüzelőanyagok költségeit.

Szóval milyen támogatásról van szó? Nos, ez sem fekete-fehér.

Az átlagember úgy gondolja, hogy a támogatás azt jelenti, a fogyasztók olyan árat fizetnek, amely alacsonyabb a termék alkalmi költségénél (fosszilis energiaforrásnál ebben az esetben).

Mindazonáltal, amint azt a szerzők is jelezték, a költségek pontosabb megfogalmazása magában foglalja: “Nemcsak a szállítási költségeket, hanem a (legfontosabb) környezeti költségeket is, mint például a globális felmelegedés és a légszennyezés okozta halálesetek és általában a fogyasztási javakra kivetett adókat.”

Ez a szélesebb körű támogatás a helyes nézet, mert “tükrözi a fogyasztói árak és a gazdaságilag hatékony árak közötti szakadékot”.

A támogatásnak többféle formája létezik:

  • fogyasztási támogatás (amikor a fogyasztó által fizetett ár alacsonyabb, mint a referenciaár)
  • termelői támogatások (amikor a termelők közvetlen vagy közvetett támogatást kapnak, ami növeli jövedelmezőségüket)

Ezekből a támogatásokból a fosszilis energiaforrások (kőolaj és szén) sokkal nagyobb támogatást kapnak, mint a megújuló energiaforrások.

Földrajzi régiók szerint megnézve az eredményeket megállapították, hogy a fosszilis tüzelőanyagok első három támogatója Kína, USA és Oroszország.

Az elemzésnek két kulcsfontosságú üzenete van.

  • Először is, a fosszilis tüzelőanyag-támogatások óriásiak, és valamilyen formában mindannyian fizetjük a költségeket.
  • Másodszor, a támogatások részben fennmaradnak, mert nem vagyunk tisztában a méretükkel.

Ez a két tény együttesen, tovább kellene, hogy erősítse a tiszta és megújuló energia ügyét. A tiszta energiaforrásokat nem terhelnének a fosszilis tüzelőanyagokat fenyegető környezeti költségek.

Az egyik szerző, Dr. Coady nyilatkozata szerint az elemzés egyik legfontosabb motivációja a politikai döntéshozók és a nagyközönség tudatosságának növelése volt. Céljuk volt felhívni a figyelmet a fosszilis tüzelőanyagok nagy mértékű támogatására és ezek valós társadalmi költségeire.

Azért is különösen érdekes ez az elemzés, mert a Bloomberg korábban megjelent elemzése alapján még ilyen támogatások mellett is 2020 körül várható, hogy a fejlődő országokban (Kína, India) is olcsóbb lesz a megújuló energia, mint a szén.

Ha nem lennének ezek a tradicionális okok miatt meglevő, ma már ésszerű okokkal nem indokolható támogatások, valószínűleg már sokkal előbbre tartanánk a megújuló energia felhasználásában.

Ismét a fosszilis energiát támogatjuk

A fosszilis energiaforrások támogatottsága ismét elérte a 2008-as értéket.

Fosszilis energia támogatásMindegy mit gondolunk róluk, a fosszilis energiaforrások támogatása olyan magas, mint korábban valaha volt.

A fosszilis tüzelőanyagok hatalmas támogatásának globálisan pontos értékét hihetetlenül nehéz kiszámolni. Nincs igazi következetesség a támogatások meghatározására, vagy hogy hogyan kell ezeket számolni. Ennek eredményeként a fosszilis üzemanyagok globálisan becsült támogatásának számítási mértéke eltérő.

A Worldwatch Institute új elemzése szerint, a becsült érték 523 milliárd $ és több mint 1.900 milliárd $ között lehet attól függően, hogy mi tekinthető támogatásnak, és pontosan hogyan is kell számba venni.

A cikk szerzője, Philipp Tagwerker, a Worldwatch Institute tudományos munkatársa szerint: “A ‘támogatás’ egyértelmű meghatározásának hiánya miatt nehéz összehasonlítani a különböző módszereket, melyeket a fosszilis üzemanyagok anyagi támogatásához használnak, de a különböző megközelítések ellenére illusztrálja a globális trendeket. A fosszilis tüzelőanyagok támogatása csökkent 2009-ben, 2010-ben nőtt, majd 2011-ben elérte közel ugyanazt a szintet, mint 2008-ban. A támogatások csökkenése szinte teljes mértékben az üzemanyagárak ingadozása miatt volt és nem a stratégiai változások miatt.”

Más szóval, bár a becslések eltérnek, egyetértés van abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok támogatása visszaállt a 2008-as rekord szintre, mielőtt a pénzügyi válság miatt átmeneti csökkenés következett be. Tehát míg a világ vezetői, beleértve Obama elnököt is arról beszélnek, hogy véget kell vetni a világ egyik leggazdagabb iparágának a támogatásának, nem történt semmilyen tényleges csökkentés.

Miért olyan nehéz kiszámítani a támogatásokat?

Kezdjük ott, hogy a támogatások általában két nagyjából különböző kategóriába esnek: termelési támogatás és fogyasztási támogatás.

Termelési támogatások azok amikre gondolunk, ha meghalljuk az olajtársaságokra vonatkozó kedvezményes adókat vagy a “tiszta szén” projekteknek adott támogatásokat és hitelgaranciákat. Alapvetően ide értünk mindent, ami csökkenti az energiatermelés költségeit – adókedvezményekkel, hitel segítséggel, támogatásokkal vagy bármi mással.

Fogyasztási támogatás alatt értünk minden olyan pénzügyi mechanizmust, amely csökkenti az energia árát a végső fogyasztók számára. Gondoljunk csak a mesterségesen alacsony benzin árára Venezuelában, vagy akár az otthoni fűtőolaj csökkentett adótartalmára.

Tagwerker szerint a termelési támogatások a gazdagabb, iparosodott országokban a leggyakoribbak, míg a fogyasztási támogatások a fejlődő országokban gyakoribbak, ahol a lakosság nehezebben engedheti meg magának a fosszilis tüzelőanyagokat.

A fenti érték, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által becsült 523 milliárd $ a globális fosszilis tüzelőanyagok támogatásának alsó határa csupán a szén, a villamos energia, az olaj és a földgáz 38 fejlődő ország belső fogyasztási támogatása. Ez egyáltalán nem tartalmazza a termelési támogatásokat!

Termelési támogatásokat gyakran becsülik évi 100 milliárd dollárra, mely azám egy a G-20 vezetői, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az IEA, a Világbank, és a Kőolaj-exportáló Országok (OPEC) számára készült 2010 júniusi jelentésből származik. Ez azonban nem tartalmazza az úgynevezett “támogató intézkedéseket” mint például:

  • Exporthitel-ügynökségek (a becslések szerint 50-100 milliárd dollár évente)
  • A fosszilis üzemanyagszállító hajók hajózási útvonalának biztonsági költségei (a becslések szerint 20-500 milliárd dollár / év)

Aztán ott van az externáliák kérdése.

Tagwerker azt állítja, hogy a külső költségeket – amelyek például az erőforrások szűkösségével, a környezet pusztulásával, és az emberi egészséggel kapcsolatosak – szintén figyelembe kellene venni a támogatás kiszámításakor, mivel ezek hiánya mesterségesen csökkenti a fosszilis energiahordozók a valós költségeit.

“Az ilyen megfontolások nélkül a megújuló támogatások költsége 1,7 cent és 15 cent között van kilowattóránként (kWh), mely magasabb, mint a becsült 0,1-0,7 cent kWh-ként a fosszilis tüzelőanyagok esetében.” írja Tagwerker.

“Ha minden költséget figyelembe veszünk, akkor a becslések szerint a fosszilis tüzelőanyagok költsége 23,8 centtel, míg a megújuló energiaforrások költsége mintegy 0,5 centtel nő kilowattóránként.”

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy friss jelentése egy egyedi megközelítést alkalmaz a támogatások kiszámításakor, egy adózás előtti és egy adózás utáni csoportba vonva azokat a termelési és a fogyasztási csoportosítás helyett. Az IMF még hozzátett egy szerény 25 $ tonnánkénti szén-dioxid adót, hogy lefedje a klíma szennyezés külső költségeit. Minden különböző támogatás figyelembe vétele után, az IMF-nek kijött egy óriási összeg, 1900 milliárd dollár évente, ami körülbelül 2,5 százaléka a globális GDP-nek 2012-ben.

Végül Tagwerker az éghajlat szennyezés lencséjén keresztül nézte meg a teljes támogatást.

“Kibocsátási szempontból a globális szén-dioxid kibocsátás 15 százaléka 110 dollár tonnánkénti támogatást kap, miközben ez csak 8 százalékát teszi ki szén árának, így gyakorlatilag semmissé téve a szénpiacon a kibocsátás csökkentésére tett hozzájárulások intézkedéseit.”

(cleantechnica.com)