A fosszilis tüzelőanyagok támogatása ismét elérte a 2008-as értéket.
Mindegy mit gondolunk róluk, a fosszilis tüzelőanyagok támogatása olyan magas, mint korábban valaha volt.
A fosszilis tüzelőanyagok hatalmas támogatásának globálisan pontos értékét hihetetlenül nehéz kiszámolni. Nincs igazi következetesség a támogatások meghatározására, vagy hogy hogyan kell ezeket számolni. Ennek eredményeként a fosszilis üzemanyagok globálisan becsült támogatásának számítási mértéke eltérő.
A Worldwatch Institute új elemzése szerint, a becsült érték 523 milliárd $ és több mint 1.900 milliárd $ között lehet attól függően, hogy mi tekinthető támogatásnak, és pontosan hogyan is kell számba venni.
A cikk szerzője, Philipp Tagwerker, a Worldwatch Institute tudományos munkatársa szerint: „A ‘támogatás’ egyértelmű meghatározásának hiánya miatt nehéz összehasonlítani a különböző módszereket, melyeket a fosszilis üzemanyagok anyagi támogatásához használnak. De a különböző megközelítések ellenére is illusztrálja a globális trendeket. A fosszilis tüzelőanyagok támogatása csökkent 2009-ben, 2010-ben nőtt, majd 2011-ben elérte közel ugyanazt a szintet, mint 2008-ban. A támogatások csökkenése szinte teljes mértékben az üzemanyagárak ingadozása miatt volt és nem a stratégiai változások miatt.”
Más szóval, bár a becslések eltérnek. Egyetértés van abban, hogy a fosszilis tüzelőanyagok támogatása visszaállt a 2008-as rekord szintre, mielőtt a pénzügyi válság miatt átmeneti csökkenés következett be. Tehát míg a világ vezetői, beleértve Obama elnököt is arról beszélnek, hogy véget kell vetni a világ egyik leggazdagabb iparágának a támogatásának, nem történt semmilyen tényleges csökkentés.
Miért olyan nehéz kiszámítani a támogatásokat?
Kezdjük ott, hogy a támogatások általában két nagyjából különböző kategóriába esnek: termelési támogatás és fogyasztási támogatás.
Termelési támogatások azok, amikre gondolunk, ha meghalljuk az olajtársaságokra vonatkozó kedvezményes adókat vagy a „tiszta szén” projekteknek adott támogatásokat és hitelgaranciákat. Alapvetően ide értünk mindent, ami csökkenti az energiatermelés költségeit – adókedvezményekkel, hitel segítséggel, támogatásokkal vagy bármi mással.
Fogyasztási támogatás alatt értünk minden olyan pénzügyi mechanizmust, amely csökkenti az energia árát a végső fogyasztók számára. Gondoljunk csak a mesterségesen alacsony benzin árára Venezuelában, vagy akár az otthoni fűtőolaj csökkentett adótartalmára.
Tagwerker szerint a termelési támogatások a gazdagabb, iparosodott országokban a leggyakoribbak. Míg a fogyasztási támogatások a fejlődő országokban gyakoribbak, ahol a lakosság nehezebben engedheti meg magának a fosszilis tüzelőanyagokat.
A fenti érték, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) által becsült 523 milliárd $. A globális fosszilis tüzelőanyagok támogatásának alsó határa csupán a szén, a villamos energia, az olaj és a földgáz 38 fejlődő ország belső fogyasztási támogatása. Ez egyáltalán nem tartalmazza a termelési támogatásokat!
Termelési támogatásokat gyakran becsülik évi 100 milliárd dollárra, mely szám egy a G-20 vezetői, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD), az IEA, a Világbank, és a Kőolaj-exportáló Országok (OPEC) számára készült 2010 júniusi jelentésből származik. Ez azonban nem tartalmazza az úgynevezett „támogató intézkedéseket” mint például:
- Exporthitel-ügynökségek (a becslések szerint 50-100 milliárd dollár évente)
- A fosszilis üzemanyagszállító hajók hajózási útvonalának biztonsági költségei (a becslések szerint 20-500 milliárd dollár / év)
Aztán ott van az externáliák kérdése.
Nézzük a teljesebb képet.
Tagwerker azt állítja, hogy a külső költségeket – amelyek például az erőforrások szűkösségével, a környezet pusztulásával, és az emberi egészséggel kapcsolatosak – szintén figyelembe kellene venni a támogatás kiszámításakor, mivel ezek hiánya mesterségesen csökkenti a fosszilis energiahordozók a valós költségeit.
„Az ilyen megfontolások nélkül a megújuló támogatások költsége 1,7 cent és 15 cent között van kilowattóránként (kWh), mely magasabb, mint a becsült 0,1-0,7 cent kWh-ként a fosszilis tüzelőanyagok esetében.” írja Tagwerker.
„Ha minden költséget figyelembe veszünk, akkor a becslések szerint a fosszilis tüzelőanyagok költsége 23,8 centtel, míg a megújuló energiaforrások költsége mintegy 0,5 centtel nő kilowattóránként.”
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy friss jelentése egy egyedi megközelítést alkalmaz a támogatások kiszámításakor, egy adózás előtti és egy adózás utáni csoportba vonva azokat a termelési és a fogyasztási csoportosítás helyett. Az IMF még hozzátett egy szerény 25 $ tonnánkénti szén-dioxid adót, hogy lefedje a klíma szennyezés külső költségeit. Minden különböző támogatás figyelembe vétele után, az IMF-nek kijött egy óriási összeg, 1900 milliárd dollár évente, ami körülbelül 2,5 százaléka a globális GDP-nek 2012-ben.
Végül Tagwerker az éghajlat szennyezés lencséjén keresztül nézte meg a teljes támogatást.
„Kibocsátási szempontból a globális szén-dioxid kibocsátás 15 százaléka 110 dollár tonnánkénti támogatást kap. Közben ez csak 8 százalékát teszi ki szén árának. Így gyakorlatilag semmissé téve a szénpiacon a kibocsátás csökkentésére tett hozzájárulások intézkedéseit.”
(cleantechnica.com)
Napenergia szempontjából Dél-Afrikát rangsorolják a világ legvonzóbb feltörekvő országának.
Rendszeresen előfordul, hogy 10-12%-os részarányban szerepelnek a napelemek az energiatermelésben, de előfordul a 25%-os arány is. Erre példa 2013 december 29, amikor Dél-Ausztrália területén 26,72%-os érték is jelentkezett. Ennek a napnak a grafikonján nem csak az látszik, hogy Dél-Ausztrália tisztán napsütéses volt (jobban mint a másik két állam), de az időzónák eltérése is egyértelműen felfedezhető. Látszik, hogy Queensland-ben két órával hamarabb jön fel a nap, (és kezdenek termelni a napelem rendszerek,) mint Nyugat-Ausztráliában.
Angliáról szinte mindenkinek a köd és az eső jut eszébe, nem a napenergia. Úgy látszik, ez már a múlt. 2013 végére már csak kevés hiányzott (499.294) ahhoz, hogy az Egyesült Királyság területén összejöjjön a félmillió családi házas napelem erőmű, de január 12-vel véget érő héten végül teljesült ez a nagy lépés. Ez az információ az Energiaügyi és Éghajlat-változási Minisztérium (DECC) statisztikai adataiból származik.
Az amerikai napenergia ipar üdvözölte Obama elnök támogatását a keddi „State of the Union” (SOTU) éves beszédében.
Kombinált akkumulátoros napelem erőmű projektet terveznek a Reunion szigetre.
Az Unió nem csak kötelező jellegű 27%-os megújuló energia arányt javasol 2030-ra, de e mellett egy 40%-os üvegházhatású gáz kibocsájtás csökkentéssel is párosítanák.
Hosszú ideje Sierra Leone a háborús hírek, a gyémántbányászat és a gyerekkatonák témaköreiben szerepelt a hírekben. Ehhez képest elképesztő az, hogy most a napelemek és a fenntartható jövő témakörében jelentek meg róluk híradások.
Az állam magán cégekkel együtt 1,2 milliárd dollárt fektet be, hogy napelem erőműveket telepítsenek az egész országban, ezzel Kenya energiatermelése napelem alapú lesz.
Kalifornia területén egy év alatt több napelem teljesítményt telepítettek, mint előtte 30 év alatt!